Szalagos fánk

Miért szalagos a fánk?

A farsangi “szalagos fánk” elnevezés a fánk oldalán húzódó, világosabb sávnak köszönhető. Ez akkor képződik, amikor a fánkot olajban kisütik, és az oldalán kevesebb hő éri a a “szalagos” részt.

Honnan ered a fánk, és mi a története?

A fánk egy kelt tésztából készült édes sütemény, amely Magyarországon a 19. század tájékán terjedt. Eredetéről több teória létezik, mely közül a legnépszerűbb szerint Marie Antoinette francia királynéhez köthető az elterjedése. XVI. Lajos felesége egy farsangi utcai forgatagban kóstolta meg először a fánkot, és annyira megtetszett neki, hogy onnan kezdve elmaradhatatlan része lett a francia főúri lakomáknak.

Egy másik történet szerint Bécsből származik. E szerint a legenda szerint egy bécsi pék – miközben éppen kenyeret készült sütni- véletlenül beleejtette a kenyértésztát a forró olajba, és meglepve konstatálta, hogy milyen szép aranybarnára sült. Kicsit finomított a módszeren, és megszületett a fánk.

Milyen fajtái léteznek a fánknak?

Kedvelt változatai a képviselőfánk, a forgácsfánk, a farsangi fánk, a csörögefánk, illetve a szalagos fánk. Magyarországon a fánk fogyasztása a farsanghoz kötődik: a farsangi fánk népszerű böjt előtti csemege, ekkor a keresztény hagyományok szerint érdemes minél több fánkot enni a falánk élvezetek megvonása előtt. A népi hiedelmek szerint a fánk a párkeresés egyik szimbóluma: a hagyomány szerint a lányok egy-egy fánk ajándékba adásával jelezték a fiúknak szimpátiájukat.

Hozzávalók

Teljes kiőrlésű búzaliszt – 500 g
Tejszín – 200 ml
Búzaliszt – 150 g
Napraforgóolaj – 50 ml
Víz – 150-200 ml
Vaj – 80-100 g
Tojássárgája – 4 db
Édesítő (DW 1:4) – 20-30 g
Élesztő – 30 g
Rum – 0,5 dl
Só – 1 csipet.

A szalagos fánk elkészítése

A kellően felmelegített tejszínt kelesztőtálba öntjük és beletesszük az édesítőt az élesztővel, majd a többi hozzávalót, a vaj kivételével. Majd fontos mozzanat következik: jól kidagasztjuk a tésztát. Ennek eredményeképp sima felületű tésztát kell kapjunk.

A dagasztás végén adjuk hozzá a vajat, és a lágy tésztát (végig meleg helyen tartva!) hagyjuk kelni, amíg kb. a duplájára nem kel. Ezután lisztezett deszkán nyújtsuk ki (elég ha csak az ujjunkkal lapogatjuk el, nem kell sodrófa). A nyújtás után egy nagyobb pogácsa vagy fánkszaggatóval kiszaggatjuk, és lisztezett deszkán letakarva még kelesztjük kb. 10 percet.

A fánkokat közepesen forró, bő olajban, egyenletes tűznél sütjük. Az olaj hőfokát egy tésztadarabbal próbáljuk ki. Ha túl forró, akkor hirtelen sül és a belseje nyers marad, nincs ideje a növekedésre, nem lesz szalagos. Kb 170 fok lesz a jó hőfok, és 3-4 cm-es legyen az olaj mélysége – akkor ugyanis nem ér le a tészta az aljára és szépen tud sülni.

A megkelt fánk felső része kerüljön alulra az olajba, egyszerre csak annyit süssünk, amennyi kényelmesen elfér, hogy hely legyen a növekedésre. A sütés kezdetén használjunk fedőt, majd ha átfordítottuk, már fedő nélkül sütjük tovább.
A lehullott széleket összegyúrjuk, újrakelesztve kiszaggatjuk, és kisütjük.