Az inzulinrezisztencia kezelése

Az inzulinrezisztencia a szervezet anyagcsere-rendellenességének következménye. A kezelés megkezdése előtt mindenképpen fontos megtalálni a személyre szabott módszert. Ennek az életmódváltás elengedhetetlen, ám sajnos nem minden esetben elégséges feltétele. Előfordulhat, hogy -tartósan vagy átmenetileg, de- gyógyszeres kezelésre is szükség van.

Az életmódváltás elemei

Az inzulinrezisztencia kezelése során a táplálkozási szokások átalakítása mellett a megfelelő mozgásforma megtalálása is kulcsfontosságú lehet. Fentiek áldásos hatásaként nemritkán súlycsökkenés is bekövetkezhet. Ez alól -bár ez a ritkább eset- természetesen kivételt képeznek azok az IR-esek, akik kifejezetten vékony testalkatúak.

Az életmódváltás nem átmeneti állapot.

Magyarán, ha elkezdtük, nem érdemes pusztán azért felhagyni vele, mert sikerült állapotunkat normalizálni. A tünetmentes periódust ugyanis hamar követheti visszaesés, ha -teszem azt- felhagyunk a mozgással. A mozgás ugyanis segít az inzulin szintünk normalizásában, elősegítve a szervezet inzulin-érzékenységének növelését. Ennek elmaradásával az inzulinszint is elkezd újra kilengeni. Ügyeljünk tehát arra, hogy motiváltak és elkötelezettek maradjunk a tünetmentes periódusokban is!

Változtassunk az étkezésen!

Az étkezési szokások átalakításának első lépéseként hagyjuk el a cukrot és a fehér lisztet. A személyes érzékenységek és egyéni adottságok figyelembe vételével keressük meg azt a fajta édesítőt, amelyet szervezetünk jól tolerál (azaz nem érzünk kellemetlen mellékízt, továbbá hashajtó hatása sincs szervezetünkre). Érdemes kerülni a túlfinomított alapanyagokat is. Fogyasszunk rostban gazdag ételeket, teljes kiőrlésű lisztből készült termékeket.

A gyógyszeres kezelés szerepe.

Az inzulinrezisztencia fokától függően szükség lehet gyógyszeres kezelésre is. Leggyakrabban metformin- és tiazolidindion kezeléseket szoktak alkalmazni, melyek dózisa a tünetek enyhülését követően csökkenthető, vagy a tünetmentesség elérését követően elhagyhatóak. A gyógyszereken túlmenően hasznos a vitaminok (D-vitamin), nyomelemek (cink, szelén), és étrendkiegészítő (myo-inozitol – orvosi javaslatra!) fogyasztása is.

A gyógyszeres kezelés esetén elengedhetetlen a szakorvos felügyelete, ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni!