Inzulinrezisztencia értékek

Az átlagosnál picit szárazabb a következő anyag, köszönhetően a felsorolt számoknak, határértékeknek. Ezzel együtt megkerülhetetlen a téma, még akkor is, ha az adatok bizonyos rugalmassággal kezelendők – ahogy nincs ugyanis két egyforma ember, úgy nem létezik milliméterre kiszámítható viszonyszám sem.

Mikor beszélhetünk normális vércukorszintről?

A WHO adatai alapján a vércukorszint éhgyomri értéke (ezt a jövőben így rövidítjük: 0’VC) 3,9 és 6 mmol/l közötti értékek esetén tekinthető normálisnak. Amennyiben a 0’VC 6,1 és 7 mmol/l közé esik, akkor már felmerül az inzulinrezisztencia (IR), illetve a csökkent glükóztolerancia (IGT) lehetősége. Ha a vércukorszint értéke 7 mmol/l vagy afeletti, akkor mindenképpen szükséges (kontroll mérések alapján) a részletes kivizsgálás az esetleg fennálló cukorbetegségre fókuszálva.

Másképp fogalmazva: enyhe vércukorszint-emelkedésről beszélünk, ha a vércukorszint 6,1-6,9 mmol/l között van, ám a cukorterheléses vércukorszint-mérést követő 2 óra után még normál tartományon belül marad – ezt nevezzük emelkedett éhomi vércukorszintnek, ami már megfelel a pre-diabéteszes állapotnak.

A normális vércukorszint és a diabétesz között „félúton” van a csökkent glükóztolerancia (IGT), avagy a csökkent cukortűrő képesség. Az éhomi vércukorszint ilyenkor enyhén emelkedett, 6-7 mmol/l közé esik, cukorterheléses vizsgálat során viszont már 7,8-11 mmol/l közé esik. A legtöbb esetben ez egy állandósult pre-diabéteszes állapot, ahol az esetek bizonyos hányada a későbbiekben cukorbeteg lesz.

Kialakult cukorbetegségről akkor beszélünk amikor mind az éhomi, mind a terheléses vércukorszint meghaladja a normális értékeket. (Éhomi állapotban 7 mmol/l felett, terheléses mérés esetén pedig 11,1 mmol/l felett számít a páciens cukorbetegnek).

A vércukoradatok mellett az inzulinértékek is mérvadóak, az ezek alapján számolt arányok döntőek az IR szempontjából. Az éhomi inzulinszint avagy 0’INS akkor kóros, ha 25 µU/ml feletti, míg a 120 perces érték 45 µU/ml felett jelez problémát.

FONTOS: fenti adatok kiértékelését minden esetben szakember kell végezze – a saját egészségünk érdekében tartózkodjunk a diagnózis „házilagos” felállításától!